Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Darvasi László: Hogyan csábítsuk el a könyvtáros kisasszonyt?

2009.01.29

Ki ne tudná, hogy a revolúció előtt áll a könyvtár? Mivel a számítógép fölszámolja a hagyományos kölcsönzői eljárásokat, a könyvtáros kisasszonyok elcsábítása közügy, egyszerűen nem halogatható tovább. Negyedszázad sem kell hozzá, és egyáltalán nem lesz közkönyvtár. Vagyis lesz, csak nem ilyen. Nem lesz könyvtáros kisasszony – csak zümmögő számítógép lesz –, és akkor az ember verheti a fejét, hogy későn kapott észbe. Nincs más megoldás, el kell csábítani a könyvtáros kisasszonyt. Amilyen gyorsan csak lehet.
Mert csak az a miénk, amit elcsábítottunk.
Könyvtáros kisasszonynak nevezünk - tizenhat évestől nyolcvan éves korig - minden olyan nőnemű emberi lényt, aki férjezett, elvált, özvegy, netán pártában maradt és könyveket kölcsönöz. A könyvtáros kisasszony lehet érintetlen, de általában már nem az. Hangja rekedt, mert sokat dohányzik, leginkább kockás szövetszoknyában és szandálban jár. Néha besüti a haját. Tud olajkályhát, rolót és kerékpárláncot szerelni, ezek még a hetvenes évek emlékei. Ősei ott pakolgatják a könyveket Memphisben, Alexandriában, Babilonban, Monte Cassión, Mátyás udvarában és a British Museum dohos raktárhelyiségében. Szívünknek egyaránt kedves egy nagyvárosi főkönyvtár fiókjának, illetve valamely magyar laktanyának a könyvtáros kisasszonya. Utóbbiról azonban köztudott, hogy elcsábíthatatlan. Még Kenderesi szakaszvezetőnek se higgyünk, hogy neki újonc korában sikerült egyszer.

"A fenébe a könyvekkel!
Az élet kell! Az élet!"

Umberto Eco azt ajánlja, hogy a közkönyvtáros legyen sánta. A könyvtáros kisasszony megszerzésének problematikáját ez a kérdés nem zavarja. Egy bicebóca könyvtáros kisasszonyt éppolyan felelősségteljes alkalom elcsábítani, mint a fürge lábút. Jorge Luis Borges viszont azt mondja, hogy a Könyvtár maga az Univerzum. Ha ez igaz, a könyvtáros kisasszony nem más, mint az Univerzum szíve. A csábításnál ezt tessék figyelembe venni.

„Hogyan bánunk a szívvel.
Kölcsönzési idő: születéstől a halálig."

A könyvtáros kisasszony elcsábítása úgy kezdődik, hogy beiratkozunk a könyvtárba. A könyvtáros kisasszony felírja az adatainkat, s mi őszintén megválaszolunk minden kérdésére, nős, nőtlen etc, ám amikor kezünkbe vesszük a vadonatúj kölcsönzőcédulát, mélyen beletekintünk a könyvtáros kisasszony fásult arcába és csak annyit kérdezünk:
„És tessék mondani, még mindig az ETO-számok?" (Igényesebbek a Melvil Dewey-féle 10-es szakrendszerről, vagy a Hinrichs-féle katalógusról, esetleg az Országos Rabbiképző Intézet és a Dexion Salgó fémállványok kapcsolatáról tudakozódnak.) A könyvtáros kisasszony ámulva néz fel. Cirka tíz esztendeje nem kérdeztek tőle ilyesmit. Ó, a drága jó ETO-számok! Nincs az a könyvtáros kisasszony, aki egyszer ne beszélne szívesen róluk. És akkor ő elmeséli nekünk az ETO-számok leglényegét - igényesebbeknek a Melvil Dewey-féle 10-es szakrendszert -, a szeme csillog, ajka fénylik, és szép, szép, nagyon szép. Közben viszont megjegyzi az arcunkat. Hálás nekünk. Amikor kifelé tartunk a kölcsönzőből, bámul utánunk, elmosolyodik, s csak akkor lesz újra komor a tekintete, amikor valami buta, első éves egyetemista - csirregő fülbevalója is van - akar beiratkozni a könyvtárba, ám fogalma sincs arról, mik azok az ETO-számok, és nem is akar tudni róluk.

„Itt járt a férfi.
Én, Ő és az ETO-számok."

Kezdjünk kölcsönözni. Eleinte mindennap kölcsönözzünk, főként klasszikus szerelmi történeteket, Vörös és fekete, Rómeó és Júlia, Ifjú Werther, Varázshegy etc. Késő délelőtt vegyük ki a Háború és békét, kora délután már szolgáltassuk is vissza. A könyvtáros kisasszony csodálkozni fog, de mi zavartan csak annyit mondjunk, hogy csak annyit akartunk tudni, milyen szavakkal is vall szerelmet Bezuhov herceg Natasának. Egy-két hét elteltével kérhetünk a könyvtáros kisasszonytól ki nem kölcsönözhető, értékes, régi könyveket. Ezzel próbára tesszük a bizalmát. Az ETO-számok miatt ideadja nekünk őket, természetesen csak egyetlen napra, miközben többször elismétli, hogy nagyon vigyázzunk a könyvre, és hogy voltaképpen szabálytalanságot követ el, és hogy csak nekünk adja ide őket, és hogy az állása függ tőlünk. Máris a cinkosunk. Másnap sápadt arccal, remegő kézzel nyitjuk rá az ajtót és azt dadogjuk, hogy az egyik drága és nagyon régi könyvet elvesztettük. Ah, dehogy. Rablás történt. A sétálóutcán, fényes nappal tépték ki a kezünkből. Kérdezzük meg halkan, hogy a tényállást jelenteni kell-e az igazgató úrnak. A könyvtáros kisasszony sápadt, mint a tejbegríz, keze remegni kezd és gyűlöli a napot, amikor először látott bennünket. Délután mosolyogva vigyük vissza a könyvet, mégis meglett, egyszerű félreértés volt az egész. A könyvtáros kisasszony megkönnyebbül, aztán a könyvet ölelve hosszan, figyelmesen és nagyon komolyan néz a szemünkbe.

„Mi ez a nyugtalan, közeli mélység?"

Egy szép napon váratlanul kérdezzük meg tőle, ő is úgy gondolja-e, hogy ment a könyvek által a világ elébb. Véletlenül meg lehet érinteni közben a kezét.
Úgy tetszik érteni, haladt-e a világ, volt-e fejlődés?
Igen, úgy.
Igen, igen! (Szinte kiált, még pirul is közben.)
Mi erre persze annyit mondunk: Hát… talán.
Mondjuk azt: Az attól függ.
Mitől függ, kérdezi a könyvtáros kisasszony józanodva.
Mi nem válaszolunk, már megyünk is. (Nem nézünk vissza.)

„Hallja, Vörösmarty? Mihály! Misikém!
Hát tényleg maga kell nekem?!"

Jó ideig ne menjünk könyvtárba. Gondosan tépjük el a késedelemről értesítő felszólításokat. Nehéz a várakozás, nekünk is az, de a kitartás most nagyon fontos. Amikor újra ott téblábolunk a könyvtáros kisasszony előtt, legyünk szótlanok, titokzatosak és visszafogottak. De semmiképpen se ridegek! A könyvtáros kisasszony nem tudja mire vélni a dolgot, ezért aztán bizonytalan, viszont roppant készséges. Amit eddig soha nem, most megteszi. Az ajtóig kísér bennünket.

„Tudod, Irénke, kevésbé tartok a csalódott férfiaktól."

Váratlanul keressük ki a katalógusrendszerből a könyvtáros kisasszony szakdolgozatát. Legyünk kishitűek, van neki. Minden könyvtáros kisasszonynak van szakdolgozata. Amelyiknek meg nincsen, az nem is könyvtáros kisasszony, az valami egészen más, KGB-ügynök, APEH-ellenőr vagy egyszerű kalandor, aki a könyvespolcok csöndjébe menekül egy országos körözéstől. A szakdolgozatra tehát rálelünk.
„Wlassics Gyula miniszter és a Népiskolai Ifjúsági Könyvtárak Intéző Bizottságának - (NIKIB) - kapcsolata a századforduló integrációs folyamatainak fényében."
(Régen írta, akkoriban még tudományos pályára készült, mégis osztatlan, dobkályhás vidéki iskolában kellett tanítania évekig, naponta visszautasította az alkoholista agronómust, s most hálás a sorsnak, hogy ebben a nagy és gazdag könyvtárban dolgozhat, ahová egykori évfolyamtársa - ő az Irénke - segítségével jutott be.) Helyezzük a könyvtáros kisasszony elé a szakdolgozatot, néhány keresetlen szóval dicsérjük a stílusát, a szerkezetét és a problémakezelését, de azért mutassunk rá néhány befejezetlen, avagy kidolgozatlan gondolatmenetre, s kérdezzük meg, ezeken dolgozik-e mostanában.
Igen, mondja majd halkan a könyvtáros kisasszony, s ha másnap újra érkezünk hozzá, húsz sűrűn gépelt oldalt nyújt át nekünk - éjjel írta -, a szakdolgozat folytatása. Szükségtelen elolvasni, ő sem azért adta.

„Őrület. Ki gondolta volna, hogy egyszer még hálás leszek Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszternek?"

Nem mutat meglepetést, amikor először várjuk a könyvtár előtt. A munkájáról véletlenül se kérdezzük. Nem árt, ha alaposan felkészülünk. Meséljünk neki érdekes világhíreket, tréfás történeteket, anekdotákat kortárs írókról és költőkről. Magánéletünkről egy szót se. Ezen első alkalommal legfeljebb egy fagylaltot fizessünk. Sok pénzt se mutassunk neki, mert ő is nő.

„Hazáig kísért.
Olyan furcsán érzem magam. Ennyi."

Könyvet könyvtáros kisasszonynak soha ne vegyünk ajándékba. Mozijeggyel - Filmtéka, Filmklub, Kamaraterem! -, virággal, francia krémessel, ritka kiállítású levelezőlappal, keleti faliszőttessel nyugodtan meglephetjük. A könyvtáros kisasszony a hagyományos ajándékokat kedveli. Az első ajándékok után már lehet konyakozni, parkban üldögélni, eszpresszóban kávézgatni. Igyunk közösen literes korsóból keserű sört, őszi kerthelyiségben, sramlizenére. Néhány könnyű marihuánás cigaretta is szóba jöhet. A könyvtáros kisasszonyok hajlamosak vad kalandokra is. Keressünk olyan eszpresszót - ez bizony nem lesz könnyű -, ahol még van működőképes zenegép. Húsz, harminc évvel ezelőtti számok, Gemini, Slade, Bódi Magdi, Kex. (Legyen nálunk aprópénz!) Az Apostol-szám alatt megfoghatjuk a kezét. Dicsérni a körmeit, s főképpen különlegesnek tartani őket.

„Hiszen jól tudom, mit akar.
Csak azt nem tudom, miért akarja."

Amikor először lecsókoljuk a száját, zavartan elhajol majd, és homlokától az álláig pirulva ő is azt mondja majd:
„Én ám nem vagyok egy olyan nő!"
Ezt a mondatot nem kell komolyan venni. Mert milyen egy olyan nő? Nem olyan, amilyen? Tessék belenyugodni, minden nő olyan. Mert amelyik nem olyan, az férfi. Ennyi az egész. Hanem a könyvtáros kisasszonyt is hunyt szemmel illik csókolni. És ő is azt szereti, ha két puha tenyérrel tartják az arcát közben. És aznap éjjel megmerülhetünk a vidéki kiskönyvtárak rongyosra olvasott Szilvásijainak az illatában, Cobden-Sanderson könyvkötéseinek virágai tekerednek a derekunk köré, szemünkön Holt-tengeri pergamendarabkák remegnek, ölünk papirusztekercsben játszik… etc… etc.

„Jól van. Tegnap éjjel elérte a célját.
Ma megint kétszáznegyvenhárman kölcsönöztek nálam."

Ha a csábítás sikerrel járt, biztosak lehetünk abban, hogy jó ideig nem kapunk késedelmet jelző könyvtári felszólítást. Eltűnődhetünk, örökké tart-e a szerelem vagy sem. Mert egy napon mégis könyvtári borítékot hoz a postás. Expressz küldemény, ajánlott, a nevünkre szóló.
„Tisztelt Úr! Ön ekkor és ekkor kölcsönözte tőlünk a Wlassics Gyula miniszter és a Népiskolai Könyvtárak Intéző Bizottságának (NIKIB) kapcsolata a századforduló integrációs folyamatainak fényében című szakdolgozatot, melyet a kölcsönzési határidő sokszori lejárta óta sem szolgáltatott vissza. Ezennel felszólítom, hogy szabálysértési eljárás, késedelmi díj kirovásának terhe mellett haladéktalanul szolgáltassa vissza az anyagot!"
A barátoddal küldd vissza Wlassics Gyulát

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

üdv.

(Anya, 2009.01.29 18:06)

Nagyon jó a cikk választásod.
Jól megszerkesztett az oldal. Tükrözi a teljes lényedet.Nagyon ügyes vagy,büszke vagyok rád!!! Csak így tovább Edinám!