Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Sarkady Sándor: Szerelmes vers egy könyvtároslányhoz

2009.01.29

Sarkady Sándor

Szerelmes vers egy könyvtároslányhoz

Árnyékos, csöndes, nagy könyvtárszobában,Kép
Betű-bozótos könyvek vadonában
Te erdeitündér -
Csupasz-fehéren világít a vállad
Bozontos faun, téged csodállak,
Csak el ne repülnél!

Sorszámot írsz egy kartotékra, könnyed
Szép mozdulattal nyújtod át a könyvet,
Kezemhez ér kezed -
Nádszálkisasszony, megigézve nézlek:
Honnan tud ilyen égszínkék meséket
Mosolygó két szemed?

Oh, osztogass csak halk derűt a jóknak,
Hitet, tudást a lelkes szomjazóknak,
A gyermeknek mesét;
Lankadt lelkeknek bátor bizodalmat -
(Kitárulnak a csodás birodalmak,
Csak halld a lap neszét!)

Állok sután. Szólnék, de mégse szólok…
Sokan vannak, s azt mégse mondhatom, hogy
Szívembe repültél,
Árnyékos, csöndes, nagy könyvtárszobában,
Betű-bozótos könyvek vadonában
Te erdeitündér.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Elhajtál

(nemes krisztina, 2009.11.29 07:57)

Elajtál de nem tudom miért
de énmég szeretlek
de te ősz törted aszivemet
aösze visza tört szivemet