Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kedvenc verseim Papp Jánostól

2009.02.08

Metszetek (86)

 

Üres akna a világ

mióta NEM VAGY benne.

Hol keresselek,

Ha mindenütt voltam már…?

El kell, hogy felejtselek,

de temetőlelkem melyik

sarkába temesselek,

hogy ne találjalak rád?

 


 

 

Emlékszel még? (ciklus)

 

Metszetek (59)

 

Emlékszel?

Fodrozódott a víz.

Emlékszel?

Milyen hideg volt?

Összehajtom ezt a napot,

Mint egy hófehér rajzlapot.

Tenyered arcomra

simította a Napot.

 

Metszetek (60)

 

Emlékszel?

Tűzijáték fényei égtek.

Emlékszel?

Melyik vállamra

hajtottad fejed?

Üvegpohárba öntöm

az éjszakát.

S mind látták

akik akkor ott voltak:

Szemed szemembe

égette a holdat.

 

Metszetek (61)

 

Emlékszel?

Éjszakába mártottuk egymást.

Emlékszel?

Hogyan ragyogott szemünkKép

az éj sötétjében?

Tenyérnyi augusztus

simult a kézbe.

Csillagokat markoltunk

egymás zsebébe.

 

Metszetek (62)

 

Emlékszel?

A kis Kéz.

Emlékszel?

Mennyire szerettem?

Ennél egy sokkal nagyobb

Világ is elférne

Aprócska kezedben.

 

Metszetek (63)

 

Emlékszel?

A vasútállomás

Felé vezető fasor.

Emlékszel?

Először mikor néztél rám?

Szemembe hullva

Végleg ott maradt ez a

Világporban úszó

Könnyű délután.

 

Metszetek (64)

 

Emlékszel?

A buszra vártam.

Emlékszel?

Mennyiszer késve érkeztél?

De nem lehetett

olyan hideg a tél,

hogy ne vártalak volna én.

 

Metszetek (65)

 

Emlékszel?

Este mindig átöleltél.Kép

Emlékszel?

Milyen nyugodtan

aludtunk el?

Csak szólj.

Még mindig átölellek,

hogyha kell.

 

Metszetek (66)

 

Emlékszel?

Egymás szemébe néztünk.

Emlékszel?

Hogyan jártunk kéz a kézben?

Egymás szemében ragyogtunk.

Én a Tiedben, Te az enyémben.

 

Metszetek (67)

 

Emlékszel?

Az ablakban könyököltél.

Emlékszel?

Milyen lágyan integettél?

Felnéztem hozzád s Te nevettél.

Örökre ablakodba kereteztél.

 

Metszetek (68)

 

Emlékszel?

A kis gödröcske

az arcodon.

Emlékszel?

Hányszor megcsodáltam?

Legszívesebben

abban éltem volna én.

Még hittem a csodákban.

 


 

 

Metszetek (22)

 

Újra tél.

Újra karácsony fényei gyúlnak

a kopott utcákon.

Újra ünnepek.

Még most sincs itt velem senki,

csak áttetsző szellemek

lengetik bennem

a fátyolos emlékképeket.

 

Metszetek (75)

 

Itt állok életem vakvágány,

Ingó talaján.Kép

Fázó tekintetem a ritkult égbe

már rég elveszett.

Széttárt kezekkel száll belőlem

néma kiáltás:

Ha akarsz: - engedj el!

Ha tudsz: - vigyázz rám!

 

Metszetek (80)

 

Az ablak mögül

nézem a várost.

Csak elmozdult helyeid

üres lépteit látom.

Tudom.

Még holnap sem leszel itt:

A tegnapot várom.

 

Metszetek (158)

 

Elindultunk egy úton,

de egyedül maradtam.

Fáztam és nem öleltél.

Azóta bolyongok

ez érthetetlen súlyú szavakban:

„örök csavargóvá tettél.”

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

pekek@freemail.hu

(Lali, 2009.02.12 15:39)

Ezek a gondolatok egy emberke szerelmi érzései vágyai nagyon Tuti..