Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szabó Anett versei 2

2009.02.22

Mutasd az utat!

Mutasd az utat Istenem,

Ne legyen utam a félelem!Kép

Súgd meg, hogy mit tegyek,

Vezéreld minden léptemet!

 

Mutasd az utat Istenem,

Ne legyen poklom a félelem!

Mondd meg, hogy mit nézzek,

Te tudod, mit remélek.

 

Mutasd az utat Istenem,

Ne legyen szívemben félelem!

Fogd a kezem, ha megyek,

Állíts fel, ha elesek!

 

Mutasd az utat Istenem,

Ne gyötörjön a félelem!

Legyek vidám és félsztelen,

Legyen boldog az életem!

 

 

Az utolsó pillanat:

Az utolsó pillanat, mikor láttalak,
Nem felejtem soha az arcodat.

Az utolsó pillanat, mikor kezem érintett,
Már ismertem jól a végzetet.

Az utolsó pillanat, melyben csókod égetett,

Oltotta ki az életed.

Az utolsó pillanat gyötri lelkemet,

 Míg újra érzem majd a testedet.

 

A múlt és a jelen

Azt hittem, ha elhagysz végem,

S nem lesznek többé csillagok az égen.

Megtetted, s egy részem tényleg halott,

 De a csillagok maradtak ugyanott.

 

Álarc mögött

  Kép

Nehéz úgy élni,

Mintha nem fájna semmi sem,

Ha a szívedben

Ezer tű szúr sebesen.

 

Önfeledten kacagni, 

Mikor sírnál csendesen, 

Minden boldog percért

Fizetni keservesen.

Te tetted!

Megöltél bennem valamit,

Valami fontosat,

A lényeget.

 

Megöltél bennem valamit,

Egy boldog, naiv,

Ártatlan gyermeket.

 

Megöltél bennem valamit,

A lelkemet.

Megölted bennem az életet!

 

Feketeség

Fekete felhőkkel jönnek az árnyak,

Fekete szívemben feketén fájnak.

Fekete lelkemben fekete bánat,

Fekete, fekete, fekete vágyak!

 

Fekete álmomban fekete testek,

Fekete szememben fekete könnyek.

Fekete életem fekete véget ér,

Fekete, fekete, fekete s hófehér.

Kép

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.